Két hónap

Szia Kedves!

Rég voltam ennyire magam alatt mint ma. 

Nehezen vallottam be magamnak a miértet. Hallgattalak hosszan a telefonban, de nem tudtam mit mondani. Jókedvvel indultál és én nem voltam partner. Két hónap alatt először. 

 Akarod tudni? Bár lehet hogy rájöttél. Éjjel kezdődött. Vele voltál, én egyedül. Irigyeltem. Bármikor szólhat hozzád, megérinthet, rád mosolyoghat. Láttalak bennetek kéz a kézben andalogni a kivilágított városban, átölelted a derekát, a fülébe súgtál nevetve… 

Néma volt a telefonom, semmi üzenet. Elaludtam. De reggel ezzel ébredtem. Nem jelentkeztem, büntettelek. Veled együtt magamat is. Tudtam hogy érzed, tudtam hogy érted. Hagytál… próbáltál közeledni, de két hónap alatt először nem engedtem. Igyekeztél megmosolyogtatni de csak nehezen sikerült. Beszélgettünk. Beszéltél, hallgattalak. Nem tudtam elmondani. 

Féltékeny vagyok és irigy. 

Az mindegy hogy gondok vannak, mindegy hogy engem akarsz, ha ő van ott a karodban. 

Akarsz engem? Tudom

Erős vagyok? Persze

Türelmes? Valameddig

Kibirom a várakozást? Talán…. talán

Tudtam, hogy nehéz lesz. Tudtam, hogy várnom kell. Tudtam, hogy lesz olyan mint a mai nap. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire fog fájni….

Nem került még szóba de azt hiszem ismered a féltékenységet. Tudod mit érzek. Nem lehet hogy ne tudd….

Levágattam a hajam. Egymás után hullottak a tincsek a földre. Hirtelen ötlet volt. Arra gondoltam, hogy a nők frizurát váltanak ha valami új kezdődik…. mindig mosolygok amikor arra gondolok hogy borítottam fel a fél életem. De még mindig nem félek. A hajam… alig takarja a nyakam. Rövid és kócos. Nem akarok függni tőled. És ezt te sem akarod, de mégis kontroll alatt tartasz. A távolság ellenére is, ami köztünk földrajzilag van. Közben mégis azt várod hogy könyörögjek. Igen, ezen utólag mosolyogtam. Sosem fogok könyörögni semmiért. Ennél én büszkébb vagyok Kedvesem! Még most is nevetek rajt. Talán mégsem ismersz eléggé. Talán mégse olyan rossz ez a nap.