Fáradtan ért haza, pedig nem volt még késő. Hideg volt, és fújt a szél egész nap. Ledobta táskáját, levette a kabátot és a cipőt.
Bekuporodott a férfi mellé a kanapéra. Elhelyezkedett az ölében, fejét a vállára hajtotta. Pár szót váltottak csak, a férfi újságot olvasott. Nem bánta. Csak érezni akarta a nyugalmat, ami áradt belőle.
Negyed órát pihent így, míg a férfi végzett az újsággal. Együtt indultak a konyhába főzni. Általában egyedül főzött, és a férfit is magára hagyta a konyhában, ha rajta volt a sor. Az évek során így alakult. Nem bánta egyikük sem, mindketten szerettek egyedül alkotni.
Ritkán, ha sietett, akkor segített neki a férfi. Most nem kellett kapkodni, mégis együtt álltak neki.
Feltette a vizet a tésztának, a férfi addig sonkát aprított. Megpucolta a gombát, hagymát karikázott.A víz felforrt és a serpenyőben is elkezdett illatozni a hagyma és a sonka. Egy főzőkanalat használták, adták egymás kezébe. Tökéletes összhangban. Rácsodálkozott erre, nevettek rajt.
Megterített, és míg a parmezánt reszelte a tésztára, addig a férfi hozott két poharat és töltött a megkezdett balatoni fehér borból. A Balaton felvidékről beszélgettek, helyekről, ahol már voltak, és amit még szeretnének megnézni. Estére a nap is kisütött, kiültek az erkélyre és epret szemezgetve tervezgettek tovább.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: